MHTT
 


free counters
Az év hala - Az oldalt szerkeszti: Dr. Antal László

Melyik faj legyen az év hala 2017-ben?

    A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2017-es évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltunk, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2016. december 31-ig. A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A fajok jellegzetességeiről, természeti értékéről, élőhelyi igényeiről és elterjedéséről a képekre kattintva tájékozódhatunk, ill. rövid bemutatásukat a képek alatt olvashatjuk. A szavazógombok segítségével a következő 3 faj közül lehet választani:


1. Paduc (Chondrostoma nasus)


2. Halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi)


3. Harcsa (Silurus glanis)

A jelölés indokai:

    PADUC (Chondrostoma nasus): Ennek az áramvonalas testű, szép piros úszókkal ékes halfajnak jellegzetessége az alsó állású, haránt irányú hasíték formájú szájnyílás, s a szarulemezzel borított ajkak, amelyek közül az alsó véső alakú, kiválóan alkalmas a víz alatti köveket, szikladarabokat borító moszatbevonat lelegelésére. A nagyobb vízfolyások hegylábi, dombvidéki szakaszán, a róla elnevezett paduczónában tömegesen fordul elő, de kisebb számban megtalálható a folyók alsóbb szakaszán is, az oxigénben gazdag áramlásos szakaszokon. Kiváló sporthal, a sporthorgászok kedvelt zsákmánya. Állományát a vízszennyezés és a vízügyi beavatkozások veszélyeztetik.
    HALVÁNYFOLTÚ KÜLLŐ (Romanogobio vladykovi): Ez az apró termetű, 10-12 cm maximális hosszúságot elérő fenéklakó halacska csak a Duna vízrendszerében fordul elő, tehát endemikus halfajunk, ezért védelmet érdemel. Alsó állású szája szögletében egy-egy bajuszszál található. Oldalán kékes foltsor húzódik, de úszói csak kevéssé foltosak. Gyakori halfaj, a kisebb-nagyobb folyóvizek lassú folyású szakaszait kedveli, de állóvízi populációi is ismeretesek. Számos nagyobb méretű halunk étlapján szerepel, apró termete miatt viszont emberi fogyasztásra nem kerül, bár húsa ízletes.
    HARCSA (Silurus glanis): Csupasz testű, barnán vagy szürkén márványozott halfaj. Szemei aprók, felső állkapcsán két hosszú, az alsón négy rövidebb bajuszszálat visel. Szája hatalmasra tátható, állkapcsain sűrű kefefogazat segíti a zsákmány megragadását. Hátúszója nagyon rövid, farokalatti úszója viszont rendkívül hosszú. A hazai halfauna legnagyobbra növő tagja, hossza a 2 métert, tömege a 100 kilogrammot is meghaladhatja, így nem csoda, ha zsákmányul ejtése minden sporthorgász vágyálma. A nagyobb folyók és tavak lakója, különösen a változatos, jó búvóhelyeket kínáló szakaszokat kedveli. Jól viseli a felmelegedést és a viszonylagos oxigénhiányt, így ellenállhat a klímaváltozás várható hatásainak.

Melyik faj legyen az év hala 2017-ban?

  
 

Az év hala 2016-ban

    A Magyar Haltani Társaság által 2010-ben elindított "év hala" választás híre most is sok emberhez eljutott. A korábbi évekhez hasonlóan ismét három faj közül választhattak a társaság honlapjának látogatói. A 6364 szavazó véleménye alapján a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a szavazatok 18%-át begyűjtő márna került, alig maradva el a 24%-kal második helyezett versenytársától, a védett és egyben bennszülött selymes durbincstól. A közönségszavazás toronymagas győztese (58%), és ezáltal 2016-ban az év hala a compó lett.

    A compó őshonos halunk, mely igen nagy népszerűségnek örvend, és nem csak a horgászok körében. Zömök, mérsékelten magas és oldalról enyhén lapított testét apró pikkelyek fedik. Feje aránylag nagy, orra hosszú, szeme viszont kicsi. Csúcsba nyíló száj, húsos ajak és a szájszegletben található két bajusz jellemzi. Színezete változatos, az irizáló zöldtől az óaranyon át a majdnem feketéig változó, úszói nagyok, lekerekítettek. Ezek alapján a népi mendemondák "haldoktora" az egyik legtetszetősebb faja halfaunánknak.
    Táplálkozását tekintve nem válogatós, mindenevőként a táplálékában egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és hajtások, valamint bomló szerves anyagok. Élőhelyigényét Herman Ottó tökéletesen öntötte szavakba: ,,A nyálkás czompó leginkább tavakban és mocsarakban terem; szereti a csendes, iszapos fenekű vizet...'' Sajnos az ilyen élőhelyek száma és kiterjedése az elmúlt két évszázadban a Kárpát-medencében zajló nagy folyószabályozási munkálatok következtében erősen lecsökkent, és a klímaváltozás velejárója lehet ezek további csökkenése.
    Szinte az ország egész területén megtalálható napjainkban is, de állományai a számára megfelelő élőhelyek megszűnésével párhuzamosan csökkenek vagy stagnálnak. Emiatt a fajt tilalmi idő (05. 02. - 06. 15.), méretkorlátozás (min. 25 cm) és darabkorlátozás (max. 3 db/nap) is védi. Az utóbbi években számos horgászszövetség saját hatáskörében eljárva levette a fogható halak listájáról, vagy egyedi méretkorlátozás alá vonta a compót, így biztosítva a 2-4 évesnél idősebb ivarérett példányok számára szaporodási lehetőséget.
    Húsa kissé szálkás, de kitűnő ízű, ezért számos országban a haltermelésbe aktívan bevont faj, melyben horgászatilag és halgazdaságilag is nagy potenciál rejlik. A 2016-os évre elnyert év hala cím remélhetőleg számos fórumon és csatornán keresztül felhívja a figyelmet e különleges értékekkel rendelkező őshonos halunkra.
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A compó (TermészetBÚVÁR)
Harka Á.: A compó (Élet és Tudomány)

COMPÓ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2016. 07. 05-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Az év hala 2015-ben

    A honlapunkon lezajlott közönségszavazás résztvevői 2015-re a kecsegét választották meg az év halának. A győztes nagy előnnyel végzett (60%) a másodiknak befutó galóca (25%) és a harmadik helyezett vágódurbincs (15%) előtt. A tokfélék közé tartozó nyertes rajt-cél győzelemmel szerezte meg a kitüntető címet. Népszerűsége érthető, hiszen különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra ormányszerű, szája a fej hasi oldalán nyílik, orsó alakú testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet.

    Kedvelt élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes, homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát. Egyik kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormánya segítségével az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődhet a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő a palónyának nevezett, két csónakból, két ember által kezelt öblös húzóhálót, amellyel szerencsés esetben néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez.
    Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott mederszakaszokról elvándorolt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is annyira megfogyatkozott napjainkra, hogy 2014-ben ki kellett venni a fogható fajok köréből. Kifogott példányait vissza kell engedni, ezzel segítve populációinak megerősödését. Emellett azonban meg kell keresni a módját annak is, hogy mesterséges szaporításból származó ivadékait rendszeresen telepíteni lehessen a faj igényeinek megfelelő folyószakaszokra.
Kapcsolódó írások:
Buzás M.: A kecsege éve (Magyar Szó)
Guti G.: Kecsege (Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758) az Év Hala Magyarországon 2015-ben (Halászat)
Juhász L.: A kecsege (TermészetBÚVÁR)

KECSEGE elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2015.09.04-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Az év hala 2014-ben

    A honlapunkon lezajlott közönségszavazás december 31-i végeredményeként a magyar bucó (43%) lett az év hala, megelőzve a másodikként befutó sügért (40%) és a harmadik helyezett gardát (17%).

    Nem volt könnyű választani a jelöltek közül, mert mindhárom faj méltó a címre. A Herman Ottó által sugár kardosnak nevezett szép formájú garda, amely sütve "igen jó eledel", és annak idején "a Balaton partvidékén igazi néptáplálék" volt, napjainkra nagyon megritkult, ezért érdemel figyelmet. A kitűnő ízű és horoggal jól fogható sügér szinte minden vizünkben gyakori, ám épp ezért kell megbecsülnünk, hiszen így számos horgásznak szerez örömet. A magyar bucó pedig, amely kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben, valamint ezek mellékfolyóinak rendszerében él, igazi különlegesség. Vizeinknek őshonos és bennszülött hala, ezért fokozottan védett. Akaratlanul megfogott példányait haladéktalanul vissza kell engedni, ennek ellenére a horgászok körében is népszerű, sokan szavaztak rá. Örömmel tapasztaljuk, hogy vizeink tisztulásával egyre több helyről kerül elő.
Kapcsolódó írások:
Juhász L.: A magyar bucó (TermészetBÚVÁR)
Harka Á., Wilhelm S.: A magyar bucó lett az év hala (Élet és Tudomány)
Lovász L.: A magyar bucó lett az év hala (feol.hu)
Tóth B.: Az Év Hala Magyarországon 2014-ben: a magyar bucó - Zingel zingel (Linnaeus 1766) (Halászat)

MAGYAR BUCÓ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2015. 12. 21-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Az év hala 2013-ban

    Szilveszter éjjelén zárult az "Év hala - 2013" címért folyó verseny, amelyet 2012 őszén hirdettünk meg a honlapunkon. A média híradásainak köszönhetően hat és fél ezernél több szavazat alapján dőlt el, hogy a jelöltek közül melyik viselheti 2013-ban az Év hala címet. Induláskor még az egyetemi kutatók által javasolt kurta baing állt az élen, néhány nappal később azonban már a horgászok kedvence, a menyhal vezette a mezőnyt. Egy ideig lépést tartott vele a természetvédők által támogatott leánykoncér, sőt úgy tűnt, utol is érheti, de végül nem tudta tartani a tempót.

    A szavazatok 53 százalékával győzedelmeskedő menyhal (Lota lota) lett tehát 2013-ban az Év hala, messze megelőzve a második helyezett leánykoncért (35%) és a harmadik kurta baingot (12%). A választás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté őshonos halaink, hogy bemutassuk természeti értékeinket. A győztes jutalma csupán annyi, hogy nagyobb figyelem övezi a tudományos kutatásban és az ismeretterjesztésben.
    Örömmel tapasztaltuk, hogy az utóbbi években gyakoribbá vált vizeinkben a menyhal, amely komolyabb célpontja is lehetne a téli horgászatnak. Ízletes, szálkamentes húsa igazi különlegesség. Legkisebb kifogható mérete a törvény szerint jelenleg 20 cm, ám egy ilyen karcsú halnál ez még 70 grammot se nyom. Társaságunk támogatja a horgászok azon kezdeményezését, hogy országos szinten is emeljék 20-ról 25 vagy akár 30 centiméterre a mérethatárt, ahogyan az január elsejétől a Tisza-tavon már érvényben van. Ezáltal mindegyik példány nagyobb eséllyel járulhatna hozzá az állomány további gyarapításához.
Kapcsolódó írások:
Wilhelm S., Harka Á.: A menyhal lett az év hala (Élet és Tudomány)
Harka Á., Bugány J.: Az Év hala - A menyhal (TermészetBÚVÁR)
Harka Á.: Az év hala: a menyhal (Magyar Szó)
Buzás M.: Alszik-e a menyhal nyáron? (Halászat)
Somodi Cs.: Menyhalak és menyhalvadászok (Halászat)

MENYHAL elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2014. 01. 09-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Egynyaras menyhal a Tisza-tavi folyószakaszról 2013 őszén (Harka Ákos felvétele)


Az év hala 2012-ben

    "Az év hala - 2012" címért folyó verseny, amelyet szeptember közepén indított meg honlapján a Magyar Haltani Társaság, 2011 utolsó napjával lezárult. A fordulatokban bővelkedő, tízezres közönséget megmozgató szavazás győztese - megelőzve a lápi pócot és a szilvaorrú keszeget - a széles kárász lett.

    Elsőségét valószínűleg annak köszönheti, hogy természetvédő és horgászkörökben egyaránt ismert, és mindkét csoport szimpátiáját élvezi. A színezete miatt aranykárásznak is nevezett halnak ötven éve még sűrű állományai éltek a növényekkel gazdagon benőtt holtmedrekben, csatornákban és mocsarakban, de napjainkra élőhelyeinek túlnyomó többségéről kiszorította a Magyarországra 1954-ben behozott ezüstkárász, a szomszédos Romániából pedig már gyakorlatilag eltűnt.
    A faj szaporítása és nevelése ma már megoldott, így lehetőség van ivadékainak kihelyezésére. A Magyar Haltani Társaság arra biztatja a halgazdálkodókat, a kisebb-nagyobb horgászegyesületeket, hogy széles kárászt is telepítsenek az erre alkalmas vizeikbe. Ezzel - amellett, hogy megteremtik a mesék aranyhalának fogási esélyét - a faj hosszú távú fennmaradását is segíthetik.
Kapcsolódó írások:
Harka Á.: Az Év hala. A széles kárász (TermészetBÚVÁR)
Lévai F.: Széles kárász – az Év Hala verseny idei nyertese – (Halászat)
Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a széles kárász (Élet és Tudomány)

SZÉLES KÁRÁSZ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2013. 01. 08-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


A telepítési céllal nevelt aranykárászok egyike (Fent Győző felvétele)


Az év hala 2011-ben

    A honlapunkon folytatott közvélemény-kutatás végeredményeként 2011-re a kősüllő (Sander volgensis) nyerte el az év hala címet, megelőzve a réticsíkot és a sujtásos küszt.

    A süllőhöz hasonló, de annál kisebb termetű, magasabb hátú és határozottabb harántsávokkal díszített halfaj lényegesen ritkább rokonánál.
    Népszerűsége is elmarad attól, a horgászok azonban számon tartják. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy több mint felét kapta a leadott szavazatoknak. Íme, két példa a Haldorádó horgászportálon megjelent indoklások közül:
    Én a kősüllőre szavaztam, mert aktuálisan az igényli leginkább a figyelmet, legalábbis e három faj közül. A réticsík korántsem olyan ritka, csak igen ritkán kerül szem elé. Ugyanakkor a réticsík és a sujtásos küsz védett természeti érték, ami eleve ad egy olyan elvi és gyakorlati támogatást, amit a harmadik faj - a jelenleg is hasznosított kősüllő - nem élvez. A hazai kősüllőállománnyal, ill. annak egyes populációival nagy baj van, ezért ha választani kell, mire irányítsuk rá inkább a figyelmet, akkor - számomra nem kérdés, mit válasszak. A legtöbb vízen csak a napi 3 kilós kvóta "védi", ami vicc, főleg ha fogyó állományait nézzük. (csg)
    A réti csík "tud magára vigyázni", hihetetlenül rejtett életmódot él, ami veszélyezteti, az az életterének drasztikus csökkenése. Célzott halászatáról-gyűjtéséről szerencsére már nem hallottam. A sujtásos küszt meg azért indokolná nagyobb védettség, hogy ne keverjék össze véletlenül se egy szimpla küsszel vagy egyéb csalikeszeggel. Végül mégis a kősüllőre szavaztam, egyrészt mert a másik két hal (védettsége okán) már valamennyi segítséget kap, másrészt a kősüllő 3 kg-os korlátja érdemtelen és nevetséges. Én nem sok különbséget látok a süllő és a kősüllő között "értékben", az pedig, hogy kisebbre növő halfajról van szó, már elég jól "kompenzálva" lett a szintén mosolyfakasztó 20 centis méretkorláttal. Egy 20 centis köves kb. 15 deka, vagyis ebből a ceruzából naponta akár 20 db elvihető. Ez botrány. Részemről max. 3 db és 25 centis korlát lenne a minimum. Átgondolva már nem volt kérdés, mire szavazok. (GViktor)
    A felelősségteljes és megszívlelendő véleményekkel társaságunk is egyetért, mert azt szeretné, ha egyre több olyan példány kerülne elő, amilyen az alábbi képen látható.
Kapcsolódó írások:
Harka Á., Sallai Z.: Az év hala, a kősüllő (Élet és Tudomány)
Müller T., Specziár A.: Magyar szerzők munkái a kősüllőről (Halászat)
Szepesi Zs., Harka Á.: Kősüllő (Sander volgensis) a Tarnában,       valamint
Szendőfi B.: Kősüllő (Sander volgensis) az akváriumban (Halászat)


KŐSÜLLŐ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2012. 04. 25-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Félméter feletti, bő kétkilós kősüllő a Tisza-tóból (Elekné Paltesz Ágnes felvétele)


Az év hala 2010-ben

   A Magyar Haltani Társaság az arasznyi méretet elérő nyúldomolykót (Leuciscus leuciscus) választotta az év halának 2010-ben. Ezüstös pikkelyű, őshonos halunk neve onnan ered, hogy lekerekített orra, akár a nyúlé, kissé ráborul alsó állású szájára.

   A Pireneusoktól Kelet-Szibériáig megtalálható, de nagyobb számban csak az élénkebb sodrású, dombvidéki patakokban és folyókban él. Tavainkban és alföldi folyóinkban hiába keressük, ugyanis szaporodásához kavicsos-sóderes aljzatot igényel, ahol fejlődő ikráira folyamatosan oxigéndús vizet szállít a sodrás.
   Még nem számít ritkaságnak az igényeinek megfelelő élőhelyeken, de az áramláslassító duzzasztók építése és a vízfolyások fokozott szennyvízterhelése veszélyezteti. Erre is tekintettel a nyúldomolykót 2009-ben a nem halászható (horgászható) halfajok közé sorolták.
Kapcsolódó írások:
Pintér K.: Az év hala: a nyúldomolykó (Halászat)
Szendőfi B.: Nyúldomolykó az akváriumban (Halászat)
Harka Á.: A nyúldomolykó éve (Élet és Tudomány)

NYÚLDOMOLYKÓ elterjedési térképe
(2000. 01. 01-től 2013. 10. 30-ig)

Nagyítás a képre kattintva!


Nyúldomolykó a Kemence-patakból Bernecebarátinál (Antal László felvétele)


Magyar English








Dec
3
2016

Ajánlott böngésző:
Firefox
Mozilla Firefox

Ajánlott felbontás:

1280*xxxx